Vedlem a bőröm

Szerintem több mint 10 éve nem égtem le úgy, hogy nyúzni lehet a bőröm.
Na most.

Úgyhogy megkaptam a büntetésem a sok nyaralós fotó mellé.

Melóka

Voltam amúgy interjúkon is.
Eddig kettőn.
Az első baromira tetszett, az egész környezet, hozzáállás, az hogy végső soron business analystes munkát végeznék, ami felé szeretnék elmenni. De az egy hete volt és nem kaptam visszajelzést.
A mai pedig igaming cégnél van, projekt koordinátor, amit kevésbé szerettem, viszont az egész szerepkört most alakítják ki, a csapat dinamikát, sőt ha megkapom, akkor együtt fogjuk kialakítani, hogy miként működjünk. Tök új a dolog, és nagyon sok kihívást látok benne.

A második interjú szerintem baromi jól sikerült. És azért nem szoktam ennyire pozitív lenni, általában visszafogott vagyok, hogy hogyan sikerültek a megmérettetéseim, de azért, amikor azt mondja az interjúztató, aki a csapatába keres embert, hogy nagyon reméli, hogy nemsokára találkozunk, akkor úgy gondolom, hogy azért az első rostán elég sikeresen átmentem. Főleg hogy az interjú után meg is kaptam a második körös feladatomat. Hacsak azt nem rontom el nagyon (nem látom, hogy miért tenném), akkor nyert ügyem van szerintem. Ez már szakmai, és jó vagyok benne, amit csinálni kell itt.

Nyaralgatunk, nyaralgatunk

A héten amúgy kedden munkaszüneti nap volt. El is mentünk jól a tengerpartra.
Ahol:

1. Nem mentem be a vízbe, mert még túl hideg volt
2. Akik bementek, ki is jöttek, amikor jött a medúza apokalipszis
3. A gyerekek a parton, úgy látták, hogy ők tudják megmenteni a világ a pusztulástól és be kell fogni a medúzákat, tették ezt tökéletes szervezettségben, minden edényt összegyűjtöttek, amibe csak belefértek a medúzák
4. Egy idő után tényleg eltűntek a medúzák
5. Leégtünk
6. Nagyon leégtünk
7. Én csak este vettem észre
8. Mostanra érzem úgy, hogy csak kicsit fáj, ha hozzáérek a hátamhoz. 

Aztán valamikor kimentünk este a partra. A máltaiak azt csinálják, hogy kimennek és grilleznek este a parton. Visznek zenét, kis grillt, nagy grillt, gondolom ki hogyan van eleresztve, volt aki asztalt is vitt, mondjuk kocsival nem nehéz. És akkor ott nyomatták. A tervem az, hogy minden idelátogató ismerősömmel fogunk grillezni a parton, és akkor az tök jó lesz. 

Meg a parton is voltam

Ma elkísértem Leventét a melóba, aztán hazasétáltam. A parton Ta'Xbiexnél. Na ezeket láttam.

 Ültem egy kicsit a parton. Az jó volt, néztem a hajókat, meg a tengert. És arra jutottam, hogy király lesz ez. Csak kapjak jó melót.

Pizzát is rendeltünk

Máltán pizzát is lehet rendelni. A The Ovent találtuk meg, egy nagy pizzával, mert hát nyilván nagyon éhesek voltunk. Szállítással együtt 16 euró volt a tudjatök hány centis de nagy pizza, amin volt reszelt parmezán a tetején, meg rukkola mellé, meg jóféle sonka.

A rukkola itt amúgy nem olyan kicsi, mint otthon. Hogy ilyen kis béna, hanem tenyérni nagyságú. Mondjuk nem tudom, szerintem lehet valami különbség a rocket és a ruccola között.
Amúgy finom volt. 

Első napok.

Leszálláskor úgy tette le a gépet a pilóta, hogy visszapattantunk. Repültem már párszor, de nem voltam benne biztos, hogy a gép nem fog belerepülni a tengerbe, mert túl gyorsak vagyunk, Málta meg ugye kicsi. 

Alapvetően a következőket láttuk, hallottuk. Most még nem mennék bele erős következtetésekbe, hiszen három nap alatt nehéz lenne úgy beszélni, hogy Máltán a boltok ilyenek, meg olyanok. 

Tehát a kilátás a szobánkból. 

Ez itt a part, ami nagyjából 200 méterre is lehet tőlünk. A túloldalon az a fényes cucc, egy kis félsziget, sziget a Manoel island, aminek a bejáratánál egy vidámpark van, csomó éneklő, füstölő szörnnyel, dodgem, hullámvasút, meg amit el tudtok képzelni. Másnap voltunk, arról is teszek majd be képeket.

Azt érdemes még tudni a Máltaiakról, hogy állandóan tüzijátékoznak. De tényleg mindig. Nappal is. Legalábbis a három napból, amit itt töltöttem, még nem volt olyan, hogy csöndben lettek volna. A tegnapi másnapos fetrengésünk-filmnézésünket egyenesen zavarta, szóval be kellett zárni az ajtót, mert olyan hangosak voltak. 

A házak el vannak nevezve. Legalábbis itt Gzirában, ahol most vagyunk, szinte minden háznak van valamilyen Név neve. És nem mindegyik szent amúgy. 

Valettába, a fővárosba egy komppal mentünk át. Oda-vissza 2,80 volt, egész nap bármikor jöhettünk. Fél óránként járt, de szerintem ez legalább megbízható módja a közlekedésnek. Senki nem akar elütni, senki nem jön furcsa irányból, ül az autó rossz oldalán, és legalább pontos. A buszokról még nincs tapasztalatom, de rosszat halottam róla. 

Valetta, utcakép, sok turistával. 

Volt kert is. És egyébként meglepő módon sok helyen van ingyen Internet. 

Ez volt az a hely, amit mondtam. A vidámpark. 

Itt meg bárban voltunk, ahol egy helyi zenekar adott elő rock slágereket. Berúgcsiztunk kicsit, úgyhogy a vasárnapról nincsenek képeim. 

első

Ez a blog a máltai élményekről, ételekről, tapasztalatokról fog szólni. Nem állítom, hogy mindig hasznos lesz, arra van egy csomó másik blog.
A blog címének a története rövid. Az első állásinterjúmon sikerült elhagynia a számat annak a kifejezésnek, hogy Shiny pony. IT-s projektvezetőként arra akartam utalni, hogy célomnak tekintem, hogy a fejlesztőket megvédjem a hülyeségektől, amiket az ügyfelek találnak ki.
Shony pony. Mi más.