Első napok.

Leszálláskor úgy tette le a gépet a pilóta, hogy visszapattantunk. Repültem már párszor, de nem voltam benne biztos, hogy a gép nem fog belerepülni a tengerbe, mert túl gyorsak vagyunk, Málta meg ugye kicsi. 

Alapvetően a következőket láttuk, hallottuk. Most még nem mennék bele erős következtetésekbe, hiszen három nap alatt nehéz lenne úgy beszélni, hogy Máltán a boltok ilyenek, meg olyanok. 

Tehát a kilátás a szobánkból. 

Ez itt a part, ami nagyjából 200 méterre is lehet tőlünk. A túloldalon az a fényes cucc, egy kis félsziget, sziget a Manoel island, aminek a bejáratánál egy vidámpark van, csomó éneklő, füstölő szörnnyel, dodgem, hullámvasút, meg amit el tudtok képzelni. Másnap voltunk, arról is teszek majd be képeket.

Azt érdemes még tudni a Máltaiakról, hogy állandóan tüzijátékoznak. De tényleg mindig. Nappal is. Legalábbis a három napból, amit itt töltöttem, még nem volt olyan, hogy csöndben lettek volna. A tegnapi másnapos fetrengésünk-filmnézésünket egyenesen zavarta, szóval be kellett zárni az ajtót, mert olyan hangosak voltak. 

A házak el vannak nevezve. Legalábbis itt Gzirában, ahol most vagyunk, szinte minden háznak van valamilyen Név neve. És nem mindegyik szent amúgy. 

Valettába, a fővárosba egy komppal mentünk át. Oda-vissza 2,80 volt, egész nap bármikor jöhettünk. Fél óránként járt, de szerintem ez legalább megbízható módja a közlekedésnek. Senki nem akar elütni, senki nem jön furcsa irányból, ül az autó rossz oldalán, és legalább pontos. A buszokról még nincs tapasztalatom, de rosszat halottam róla. 

Valetta, utcakép, sok turistával. 

Volt kert is. És egyébként meglepő módon sok helyen van ingyen Internet. 

Ez volt az a hely, amit mondtam. A vidámpark. 

Itt meg bárban voltunk, ahol egy helyi zenekar adott elő rock slágereket. Berúgcsiztunk kicsit, úgyhogy a vasárnapról nincsenek képeim.