Na hát, jó régen írtam.

Jelenleg éppen nincsen internet az irodában, szerintem ez olyan havonta egyszer előfordul olyan fél órákra, de most már van egy órája nincsen.

Biztos a nagy por miatt, ami Afrika felől fúj. És minden úgy néz ki, mintha otthoni novemberi időjárás lenne, cserébe viszont gyakorlatilag 20 fok van. Először ködnek néztem.

Amúgy az történik, hogy még mindig tényleg 20 fok van, tegnap például egyszál ujjatlanban melegem volt. Emellett elég disszonánsnak hatnak a karácsonyi díszek, elég nehéz is elképzelni, hogy nemsokára karácsony. Meg hogy már 5 hónapja kint vagyunk. A nyár elején jöttünk, öt hónapja itt vagyunk és még mindig nyár van.

Amúgy tegnap elmentem jógázni. Én azt szeretem, meg egy ideje már nem gondolom, hogy rémesen béna lennék. Na sikerült kifogni egy kézenállós jógát. Állj a kezedre és emeld fel a lábad. Na pont úgy néztem ki, mint ahogy anno valahogy lerajzoltam, berúgott majom. Ma alig bírom a kezem mozgatni, de jól esett amúgy a testemnek. Fél éve szerintem semmit nem mozogtam.

Amúgy kezdem megszokni Máltát is. Két hete voltunk Lisszabonban, ami amúgy elég jó volt, kár hogy lekéstük a csatlakozásunkat Eindhovenbe, mert bénák vagyunk. De aztán azt éreztem, amikor hazaértünk, hogy na végre hazaértem. Lassan tudom, hogy merre érdemes menni, mit érdemes és hol venni, otthonosabbnak érzem a helyet.

Ugyanakkor még mindig nagyon hiányzik Budapest. Az összes borzalmával együtt (politika, csövesek*, hideg..). Az is hiányzik, hogy tervezgethessem a karácsonyi menüt otthonra, de nincs értelme mert 24-én este érkezek. Az is hiányzik, hogy megtartsam a kis lakásomban a kis fenyőfával, amit én vettem a saját kis karácsonyomat a kis barátaimmal. Többször.

Ez most nagy problémám, úgy szeretnék karácsonyi díszeket venni. De minek? Pár év múlva költözünk, másik országba vagy haza. Csak fizetni kell majd a szállításért. Ezt amúgy sok dologgal kapcsolatban így érzem. Minek? De lehet, hogy én nézem rosszul. Mert igazából én tényleg haza akarok menni. De ha úgy élem az életem, hogy pár év múlva haza fogok menni, akkor nincs is értelme igazán berendezkedni, nem igaz? Mert hát még csak kettőt pislogtam és már majdnem fél év eltelt.

Különben az van, hogy a meló izgalmas és kihívásokkal teli. Ugyanakkor nagyon frusztráló, hogy sokkal jobb is lehetnék, ha magyarul dolgoznék. Meg az is, hogy valójában egyáltalán nem rajtam múlik, hogy sikeres lesz-e a projekt vagy sem. Nem vagyok fejlesztő, nem vagyok designer. Ez engem mindig nagyon zavar.

A pajtik téren egyre jobb a helyzet. Van két lány, akiket különösen kedvelek. Velük lassan majdnem minden héten van valami programunk. Pl. Legalább két hetente reggeli (itt többen is vagyunk, a múltkor szerintem vagy nyolcan, nekem az már kicsit sok volt, de valójában nem olyan rossz az).

Aztán csütörtökön tartok egy társasjátékozós estét, amire főzhetek nekik. Aminek tökre örülök. Tényleg nagyon szeretnék főzni sokat, embereknek, akik aztán azt mondják, hogy fúúú, dejó lett.

*Őszintén hatalmas megkönnyebbülés úgy élni, hogy nem szorul össze a szíven naponta többször a boldogtalan, öreg nénik láttán, vagy a nincstelen hajléktalanok mellett elsétálva. Meg az is nagy megkönnyebbülés, hogy nem mogorva nénik löknek fel a buszokon, méltatlankodnak a létezésemre, vagy egyszerűen csak nem azzal találkozok minden nap, hogy az emberek nyolcvan százaléka feladta, csak létezik, csak megy szomorúan munkába, vagy elhozni a gyerekeket az iskolából, akiknek ugyanúgy nincs jövőjük. Jó dolog nem ilyen helyen élni.